A sporttudományban elég korán felismerték, hogy a női sport integrálja a kulturális hatalom viszonyainak összességét, beleértve a hatalmi viszonyokat a férfiak és nők között.(Hargreaves 1985.). A nők a sportban, mint speciálisan férfidominált alrendszerben elfoglalt helyzetét kutatom. Ehhez alapként vizsgáltam, a nők sportolási lehetőségeit a történelmi múltban; melyhez sporttörténeti forrásokat használtam. [Misángyi(1931.), Mező(1933.), Erdey(1936.), Szikora(2005.), Erdősi(2009.)]. Áttekintettem, a sportolónők alárendelt, alulreprezentált helyzetére vonatkozó nemzetközi sporttudományi alapműveket is. [A teljesség igénye nélkül, többek között: Beamish(1985.), Macintosh(1998.), Hargreaves(1982, 1985, 1990.),
Talbot(1990.), Fasting(1993.)].
A nők történelme, – beleértve a női sporttörténetét is -, a nők szubordinált, szegregált, diszkriminált helyzetének a története; a kezdetektől, napjainkig. A premodern kultúrákban a nők elkülönítése, [szegregálása] a férfiaktól, – térben, fizikailag, státuszban, jogban, kultuszban, sportban egyaránt – kifejezte egyenlőtlen helyzetüket, másodlagos szerepüket. A nők, – történelmi – magánszférába szorítása, a nyilvános és közszféra férfiak számára történő fenntartása, [a világ két részre osztása (Kovács G. 2009.)], az egyenlőtlenség strukturális dimenziója markánsan érvényesült századokon át; hatása máig érzékelhető, következményei máig hatnak. A sportban való elkülönítésük, korlátozásuk ennek a folyamatnak, ennek a jelenségnek kiváló indikátora.
Teljes cikk: itt olvasható
Forrás: epa.oszk.hu